Amikor Jézus második eljöveteléről van szó, sokan idézik a verset: „Az Atyán kívül senki sem ismeri az órát” (vö. Mt 24:36). A legtöbb esetben ezzel zárul le a téma. De miért beszél akkor Jézus két fejezetben (Máté 24-25) a második eljövetelének jeleiről, az utolsó időről és az eljövendő királyságról? Az Úr az idők jeleit adta nekünk annak bizonyítására, hogy hamarosan eljön. Ma lehetőségünk van megtapasztalni az Úr második eljövetelét és az elragadtatást. Ez egyedülálló a történelemben. Az ördögnek, az ősi kígyónak sikerült sok hívőt elcsábítani és megtéveszteni Jézus második eljövetelét illetően.
Sokan úgy gondolják, hogy ez nem lesz ilyen hamar, még mindig van 30 évünk, és még mindig meg tudjuk csinálni ezt és azt. Az ördög nem feltétlenül fogja azt mondani, hogy Jézus nem tér vissza, de felhígítja és semlegesíti a szót, hogy időt nyerjen. El akarja pusztítani a tudatot a hívőkben, hogy Jézus Krisztus újra eljön a közeljövőben. Amikor azt mondjuk, hogy az ő eljövetele nem olyan fontos, az azt mutatja, hogy nem szeretjük őt. Az idők jelein keresztül Isten fel akarja ébreszteni bennünk az elvárást, és el akarja érni, hogy felkészülünk. Ha Jézus Krisztus után sóvárgunk, felkészülünk az eljövetelére. Viszont a kígyó el akar altatni minket, hívőket, mondván: „A jelek és a második eljövetel nem annyira fontosak. A lényeg, hogy szeresd az Urat, akkor nincs szükséged semmilyen jelre.” A kígyó nagyon ravasz, hasított nyelvvel beszél. Szeretnünk kell Istent, de figyelnünk kell az idők jeleire is. A tájékozódás az idők jelei felé és a visszatérés elvárása megváltoztatja a mindennapi életünket és imánkat. Amikor a király megérkezik, nem mondhatjuk: „Nem érdekelt, hogy pontosan mikor jössz. Többé-kevésbé mindig készen álltunk. De nem számítottunk rá, hogy most eljössz.” Amikor jön egy király, az egész ország felkészül. Minél több jeleit látjuk eljövetelének, annál inkább nővekszik bennünk a vágy, hogy fel kell készülnünk, és ne aludjunk el. Lássunk át a kígyón, és győzzük le!
Maranatha!